A karácsonyi és évvégi hajrá után beköszönt egy hónap, amit sokan nem kedvelnek, én most mégis azt mondom, lásd meg benne a szépséget.
Alig néhány hete/napja még az izgalom járta át a szívünket. Vártuk az ünnepeket, hogy végre együtt legyünk, nagyokat együnk, nevessünk, rég látott rokonokkal vegyük fel a beszélgetés fonalát.
Alig néhány hete még azért bújtuk az internetet, hogy kinek mit vegyünk, esetleg a boltokat jártuk gondolkodva: hányas is a mérete a testvérem nagyobbik fiának? Anya most a száraz vagy az édes bort utálja? Apának megint mit vegyek?
Vagy épp az ünnepi menüsort állítottad össze, miközben arra sem jutott időd, hogy átgondold, milyen év is volt 2023.
Most, hogy ezt írom hamarosan hidegfront érkezik, a természet pihen, az emberek visszahúzódtak. Nem is csodálom, ha csak felelevenítem milyen sok minden történt az ünnepi időszakban – szinte szaladnak a gondolataim. Sok jó történt, de őszintén szólva fárasztó is volt.
Milyen jó lenne, ha néhány hétig belefeledkezhetnénk a monoton napokba, ha sehová sem kéne mennünk, ha mindenki egy kicsit békénhagyna bennünket … de várj csak! Hiszen pont ezek a napok várnak ránk. Hát nem csodás?
De. Valójában az. A január szépsége a nyugalmában rejlik, abban, hogy van időnk magunkhoz térni a karácsonyi mámorból, hogy most TÉNYLEG van időnk végiggondolni az előző évet, nem kell rohannunk sehová, megtehetjük azokat az előkészületeket, amibe esetleg tavasszal belevágunk.
Van időd. Használd ki. Hogy mire? A semmittevésre, a békére, a magadbafordulásra, arra, hogy otthon légy, hogy terveket készíts – vagy ne.
Én az estéimet Netflix nézéssel töltöm, és gyertyázással. Rengeteg teát iszom, és élvezem az illatokkal teli nyugodt, téli napjaimat.
Mert most ez az időszak van. Az elcsendesedésé, a gyertyáé és a forró italoké…
Csodás januárt!
Szeretettel,
Judit
