Sokan azzal töltik életük jelentős részét, hogy megpróbálnak mindent kontroll alatt tartani maguk körül. Szeretnék meghatározni a dolgok végkimenetelét, irányítani az emberek róluk alkotott képét, és még a körülményeket is a maguk javára alakítani.
Az elfogadásnak azonban hatalmas ereje van, ami nem lemondást vagy törődöttséget jelent, hanem azt, hogy megértjük, bizonyos dolgokat nem tudunk irányítani, és ez így van rendjén.
Thich Nhat Hanh, egy híres buddhista szerzetes egyszer azt mondta: „Az elengedés szabadságot ad, és a szabadság a boldogság egyetlen feltétele. Ha a szívünkben még mindig ragaszkodunk valamihez – haraghoz, szorongáshoz vagy birtokláshoz –, akkor nem lehetünk szabadok.”
Ha mindent irányítani próbálunk, az csak stresszhez és csalódáshoz vezet, amikor a dolgok mégsem úgy mennek, ahogyan elterveztük. Ehelyett koncentráljunk arra, amit képesek vagyunk irányítani: a tetteinkre, a hozzáállásunkra és a válaszainkra. A többit engedjük el.
A gyertyagyújtás már önmagában is csendre, lassulásra int. Gyújtás előtt visszavágjuk a kanócot, befogadjuk ahogy sistereg a gyufa.
Gyújtáskor a lángot nézzük, ahogy erőre kap, majd csöndben élvezzük, ahogy a vaníliás, kávés aroma betölti a teret.
Megengedjük magunknak, hogy csöndesen személjük a teret, a gondolatainkat, mindent ami kívül és belül körbevesz.
Ahogy a gyertya eléri az üveg szintjét, más színben kezd játszani a fény. Megnyugszunk.
