Láttad a filmet? Olvastad a könyvet, amelyet Frances Meyes írt? Akkor ezek a mondatok ismerősek lesznek…

“Tudja, mi a legrosszabb egy válásban? Az, hogy tulajdonképpen nem öli meg, mint egy szívlövés vagy egy frontális ütközés, pedig hasonló. Mikor a holtodiglan-holtomiglan után azt kapom, hogy sohasem szerettelek, azonnal meg kellene halni. Ilyen szívlövés után nem volna szabad felébredni és tépelődni a saját vakságunkon. (…) Valahol biztos tudtam persze, csak féltem észrevenni az igazságot. A félelem viszont hülyeség.”

“A sajnálkozás csak időpocsékolás. Siránkozás a múlttal, ami megnyomorítja a jelent. Hogy akar ismét boldog lenni, ha állandóan szomorúságban fetreng?”

“Az Alpok egyik részén Ausztriában, amit Semmeringnek hívnak, lehetetlenül meredek és rendkívül magas hegyek vannak. Építettek itt egy vasutat, ami összeköti Bécset Velencével. Megépítették a síneket, még mielőtt létezett volna az út megtételére alkalmas vonat. Megépítették, mert tudták, hogy egy napon megérkezik. ”Az élet ezer lehetőséget kínál, de egy is bőven elég belőle. 

“Megállok egy kicsit és hangosan kimondom ezt a gyönyörű szót: acqua. Eszembe jut az a másfél-két éves kisgyerek, akit évekkel ezelőtt láttam Princetonban a tóparton, a rózsaszínű virágba borult fák alatt. Acqua, acqua, kiabálta, és kezéből csurgatta a fejére a vizet. Az acqua szóban ott van a folyékonyság, a nedvesség és a felfedezés öröme is. Most is hallom annak a babának a hangját.”

“Meglátogatott egy Los Angeles-i diákom. Kisétáltam vele arra a pontra, ahonnan a legjobban belátni a vidéket, a tavat, a gesztenyés erdőt, az Appennineket, az olajfás teraszokat, a völgyeket. Váratlanul érte a fenséges látvány, szótlanul állt – ez volt az első eset, hogy csendben maradt – és végül kinyögte: „Szóval, ez ilyen, szóval ilyen… a természet.”

“Elegem van a munkából. Itt a teraszon egy kis szellő is simogat, kellemesen elpazarlom a fél délutánt, egy szakácskönyvet nézegetek, meg egy gyíkot, amely a vonuló hangyákat tanulmányozza. Gyönyörű kis állat, a bőre csillogó zöld és fekete, a lábai gyorsak, finomak, lüktet a torka. Kíváncsian forgatja a fejét. Jó lenne, ha közelebb jönne, de minden apró mozdulatomra megriad, elszalad, igaz, vissza is jön, hogy a hangyákat bámulja. Hogy a hangyák is tanulmányoznak-e valamit, nem tudom.”

Gyere velünk Toszkánába ezekkel a gyertyákkal:

Ez is érdekes lehet...

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük