Szabadulj attól, ami visszahúz …

A környezet, amiben élsz nagyon fontos, de most nem a kinyúlt zoknikról és a törött képkeretekről szeretnék írni neked.

Tudom, jónéhány hideg nap előttünk van még, és ne érts félre, nem sürgetem a tavaszt. A természetnek is pihenésre van szüksége, hogy majd az első napsugarakkal, zölden, és illatosan kápráztasson el bennünket újra.

Nem tudom, hogy milyen éved volt tavaly. Boldog vagyok, ha elégedett vagy az életeddel, ha élvezted a sikereidet (bármilyen aprók is legyenek azok), ha új inspirációkkal tele vágtál neki az új évnek.

De az is teljesen rendben van, ha megengeded magadnak, hogy kicsit most nehezebben mennek a dolgok, ha ebben az őrült világban időre van szükséged, hogy rendezd a soraidat.

Bármi is legyen a jelenlegi élethelyzet, fontos, hogy megéld, legyen az boldogság, vagy éppen nehézség, vagy gyász.

A takarítási hullám talán még nem ért el téged, de az is lehet, hogy már az év végén kidobtál néhány dolgot, amire már nincs szükséged.

(Az írás a kép alatt folytatódik.)

Fontos, hogy az otthonodaban legalább annyira rend legyen, mint az életedben.

Időről-időre nem árt, átnézni az emberi kapcsolatainkat is.

A minap azt mondta nekem egy barátom, hogy érezte, telitődik az emberek panaszaival. Nem akar rossz testvér, rossz barát lenni, így felveszi a telefont, meghallgatja a másik felet, de elfáradt az állandó rossz hírekbe.

Így gondolt egyet és nem válaszol minden hívásra.

Ettől rossz barát lenne?

Ezt kérdezte.

Én pedig azt mondtam neki, hogy szerintem nem, hiszen ő is elfáradhat, neki is joga van ahhoz, hogy ha nincs ereje, akkor ne vonódjon be mások problémájába.

Jár neki a pihenés, a jól-lét. (Így hívjuk egymás közt…)

Szóval kiegyeztünk annyiban, hogy megírja az illetőnek, hogy szereti, de most rengeteg a munkája, később keresi majd.

Nem lehet mindig mindenkinek a rendelkezésére állni.

Nem lehet mindig válaszolni minden pittyegésre, e-mail-re, üzenetre, még akkor sem, ha van, akinek ez nem tetszik.

Ha ebből mások gondot csinálnak, akkor érdemes feltenni magunknak a kérdést: lehet, hogy ő csak akkor hív engem, ha akar valamit? Ha kiadná magából a feszültséget, mert megszokta, hogy én megnyugtatom, kvázi elnyelem a feszültségét?

Időről időre nem árt feltérképezni a kapcsolatainkat, és levonni a megfelelő következtetést.

Bizony az emberi kapcsolataink ugyanúgy elfáradnak mint a pamutpulóvereink anyagai?

Tudom, kell önbizalom ahhoz, hogy leváljunk azokról, akik nem előre, hanem hátra viszik az életünket. Azokról, akik nem támogatnak, hanem bántanak, mérgeznek.

De hidd el … ha csak időt szánsz arra, hogy figyeled ezeket a viszonyokat, már akkor hatalmas lépést tettél magadért!

Kezdd el még ma!

Megéri.

Szeretettel,

Judit

Ez is érdekes lehet...

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük